A Szőcs Petra-vidámság
Nem könnyű neked se, Szőcs Petra,
te belül hordod a hátizsákot.
Köszönöm, hogy megmutattad.
Abban a zsákban dobog a szíved,
abban zörög a rodostói sminkkészlet,
a Kolozsvár-sétapálca és a mindenjegydoboz,
érvényes biléták égbe, vízbe, föld mélyébe,
a Rézfaszú bagoly pikkpakk pagonyába, na.
Tudod, a színész is mindig belülről kövér.
A vers meg minden pillanatában vers.
Mindenki isten halála pillanatában születik,
nincs koraszülés, az kéne még csak.
Ha Vers kisasszony és Vers úrfi házasodnak,
elmegyünk a vigalomra, first class, pereputtylehetőség?
Velünk, költőkkel, pedig mi van.
Fölvesszük az ünneplőt, megírjuk a verset,
és nem is írtunk egy szót sem.
Írtam egy verset, de azt te írtad,
te írtál egy verset, viszont azt én,
ilyen megoldásokkal telik el az élet.
Az egyik faluban kolbászt eszünk, a másikban
fölboncolnak egy ssszerelmes párt,
szorítják egymás kezét, hát jó,
legyen így, ha ennyire ragaszkodnak egymáshoz.
Az egyik faluban gonoszok és szépek,
a másikban jók és csúnyák,
egy következőben ifjak és vének vagyunk.
Sok falu kerül útba, az az igazság.
És van egy sokadik falu is,
a völgy előtt vagy a völgy után,
nem tudom, ki építette, most kifélék lakják,
miért vásároltunk telket mi is ott,
miért termesztünk zöldséget a kultúrház kertjében,
mit akar az éjszakát döfködő titokzatos kecskebak.
Nem tudom, meddig maradunk.
Hátizsák, sminkkészlet, bonbon,
a templomban jelképesen Jézus alá tolják a radiátort.
Ebben a faluban nincs se kint, se bent,
ez a falu mindenütt van.
Amikor az egyetlen utcai falukutat megnyomom,
hogy, mint gyerekkoromban, a szomjamat oltsam,
a vízfolyással elcsobogok magam is.
Mintha egész életemben vízből lettem volna.
Gonosz is, szép is, jó kis csobogás,
majdnemtenger.
(Megjelent az Alföld 2023/4-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Fátyol Zoltán grafikája.)
Hozzászólások